Mindenekelőtt: nem vagyok történész. Ezért az általam később megjegyzésekkel kiegészített és idézett citeratörténeten kell és lehet is vitatkozni. Azonban mindenképp szükségesnek tartom Molnár Imre munkájának idézését, mivel ilyen mélységű, pontosságú és részletességű történetet a magyar citeráról az Interneten nem találtam, könyvéhez pedig manapság már nem olyan könnyű hozzáférni.

Nem lehet eléggé méltatni Molnár Imre szigetszentmiklósi citerakészítő mester munkásságát. Nemcsak citerái, hanem jelentős citeragyűjteménye is öregbíti hírnevét. A gyűjtemény a szigetszentmiklósi Városi Könyvtár és Közösségi Ház épületében kapott helyet. Ne feledkezzünk meg könyvéről sem, amelyben örökül hagyta ránk a magyar asztali citeráról szóló hatalmas tudásának jelentős részét. A mű minden citera iránt érdeklődő ember polcán ott kellene legyen. 

A mű adatai: Molnár Imre: A citeráról mindenkinek. Kiadta az Antológia kiadó, 2000-ben, Lakiteleken.
ISBN 963 7908 94 3 . 

A kezdetek és az eredet terén még manapság is viták vannak. Molnár Imre  100-120 éves lemaradásról és osztrák-bajor eredetről írt könyvében. Mindenesetre a magyar citeracsalád fejlődésének krónikáját 1850-től kezdi. Ezzel szemben áll egyes körök azon szélsőségesnek tűnő véleménye, miszerint a mai laposciterák elődjét mi magyarok ismertettük volna meg a fejletlen nyugattal már a honfoglalás idején vagy akár azt megelőzően. A hangszer nagyon nagy valószínűséggel ázsiai eredetű ugyan, de a magyar közvetítést én erősen vitatnám. Nehezen tudom ugyanis elképzelni, hogy egy lovasnép laposciterát használna Odo-féle diatonikus érintőkiosztással valamilyen lantszerű húros hangszer helyett. (Lóháton ugyanis igen nehéz lenne citerán játszani, a hangszert asztalra téve vagy térdre és lócára/ágyra/padkára támasztva való megszólaltatni. Azt a képet, amire illusztrációként gondoltam, nem találom ugyan, de helyette itt egy másik, Balogh Sándor 2002-es kiadású Citeraiskolájából, a 96. oldalról:

<< elnézést a képirányokért. Mindegyik kutyaütő szoftveres a maga pártállásától függően forgat képet, így Kedves Olvasóm, kénytelen vagy billegtetni tabletedet, laptopodat vagy mobilodat. Vagy a fejedet. Sajnálom. >>)

Mindenesetre a citera igen ősi hangszer, a kínai régészek pl. kb. 4-5000 éves maradványát találták pár éve. Amit találtak, az egy gu-qin ("ősi kin") hagszertestének töredék darabja volt. Ez az a citera, amelyet a hivatalnok tanoncoknak erősen ajánlott Kung-Fu-Ce (Konfuciusz), tanulás előtti "meditatív bemelegítés" eszközeként. Látható pl. itt: 

 Ez a hangszer a domborúciterák családjába tartozik, most inkább nem foglalkoznék vele. Addig is, míg következő szösszenetem elkészül, jó szórakozva tanulást kíván:

Citerahúr.