Az alábbiakat a legnehezebb bitekbe kalapálnom. (Én még mechanikus írógépen, majd 110 baud-os elektromechanikus telexgépen tanultam a gépírást, azokat tényleg ütni kellett.) Nem azért, mintha a billentyűzetre kellene annyira vigyáznom. Arra kellene vigyáznom, hogy az igazat írjam a magyar asztali citera eredetéről. Nem fog menni, ugyanis túl sok olyan hipotézis kavarog a fejemben, ami tartalmaz(hat) igazságmagot.
Először egy kis eszmefuttatással kezdem. Két tárgy, pl. egy egyiptomi és egy azték piramis hasonlíthat egymásra hozzávetőleges alakban, s abban is, hogy mindkettő szakrális funkciót töltött be annak idején. Az az állítás azonban, hogy talán az aztékok az egyiptomiaktól tanulták volna a piramisépítést, számomra igen botor elképzelésnek tűnik. Már csak azért is, mert a kétféle piramis kétféle, gyökeresen eltérő funkcióval rendelkezett, eltérő technológiával és belső szerkezettel készült, időben és térben távol egymástól. Meg kell érteni, hogy több, független kultúrában, a kultúrák adott szintjét elérve egymástól függetlenül is kifejlődhet hasonló kultúrtárgy, a kultúráknak nem kell egymástól eltanulnia azok készítési módját, elegendő a hasonló társadalmi-gazdasági szerkezet, amely hasonló igényeket és azok kielégítésére hasonló ötleteket támaszt. Nem feltétlenül igaz az, hogy csak egyszer találnak ki egy új eszközt az "okosabb, fejlettebb" embercsoportok, a többiek pedig csak lemásolnák az új találmányt. Bizony, a fekete lőport, a porcelánt többször is fel lehet találni. (Jó, jó, most ne kezdjünk el azon vitatkozni, hogy Fekete Berthold létezett-e, s kémikus vagy alkimista volt-e valójában. :) )
Mindezek ellenére igen gyakori, nagyon valószínűsíthető, hogy egymással bármilyen formában érintkező népek, csoportok, rétegek, kultúrák igenis vesznek át egymástól módszereket, eszközöket, szavakat, kultúrelemeket. Sokszor önként, sokszor kénytelenségből, sokszor kényszerűsítettségből. Mindenesetre nagyon gyakori az, hogy az átvétel nem egyszerű másolással, hanem az átvevő lehetőségei és igényei, kultúrális beágyazottsága által meghatározott módon, átalakítással, a lehetőségekhez idomítással, helyi innovációk bevezetésével történik meg. Sokszor csak az ötletet, az ideát veszik át, az eszközzé fejlesztés már "saját kútfőből" történik. Az átvétel és átalakítás e mellett nem egyszeri alkalom, hanem időben elhúzódó folyamat. A folyamat során az adott eszköz nem behatol, hanem beágyazódik a befogadó/átvevő kultúrába.
Ez történhetett a magyar asztali citerával és az USA-beli hegyi(mountain)/appalachian(epelecsi) dulcimerrel(dulszimerrel) is. Érdekes lesz összevetni a két fejlődési utat és a két hangszerkultúrát, de előtte le kell futnunk egy-két kötelező kört.
